Boldogság

Esik az eső, szél zúg, de nekem mégis ragyog a nap,
Mert itt vagy, és beragyogod arany fényeddel a napokat.
Megtanultan csodálni alkonyatkor a budai hegyeket,
Már tudom, mit jelent érted megmozgatni tengereket.
Megtanultam szállni az álmok igaz szárnyán,
Tudom, te megvédesz az éjek sötét árnyán.
Megmutattad, milyen a tökéletes pillanat,
Ami ha elmúlik is, helyén boldog béke marad.
Egy pillantásod elég, egy csók, ölelés, és megnyugszom,
S nem nézem, ahogy a hullámot halálra zúzza a zátony,
És veled nézem a tenger fénylő, mély hatalmát...
Irónikus... ilyennek képzelem a boldogság fogalmát.

/2012. ősz/