Van köztünk egy lélekszál,
Egy hatalmas pókfonál...
Álmainkat összeköti éjjel,
És lobogva leng a széllel.
A csillagok közt nyújtózik,
Lustán, lassan lebegve,
A lelkeink közt húzódik,
Hazug, nagy árnyat vetve.
Reményekkel telít éjről-éjre,
Hogy a Reggel hideg szívvel,
Gyilkos kézzel megölje.
De hátha! Talán mégis nyer,
Aki igazán, aki nagyot mer!
/2013.április/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése