Várom, hogy nekem ragyogjon
Egy kihűlt csillag az égen...
Várom, hogy csakis értem
Új életre, új lángra keljen...
Úgy várom, hogy újra öleljen
Fagyos karjával a Semmi,
Úgy vágyom, hogy újra égessen,
Lángoljon a Pokol bennem.
Úgy várom, hogy érezzek
Valamit, mindent, bármit!
Csak ez a kínzó kétely, ez a
nehéz álom szűnjön végre.
Legyen álmom!
Igaz és nagy...
Diktátort akarok szeretni,
Holtat, élőt, gyilkost!
És vessen meg a világ,
Ha akar,
De igaz akarok lenni,
Csak magammal!
Igen! És festeni akarok
Nagy, mélyvörös semmit,
fekete pacákat, és
jó lenne...
És várom! Várom az üstököst,
Hogy jelezzen nekem:
Itt vagyok, Rám vártál,
Gyere, és öleld te a Semmit.
És mindig csak levegőt karolok,
Illanó, szublimáló álmot.
"Gyere, majd ölellek,
Porladó csontjaimhoz én!"
Álom. Édes, nehéz képzelet,
És mégsem foghatom a kezedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése