Fénytelen, mélykék éjszakák
Lidércek, lovasok, párkák...
Lappangva bújunk kövek mögött,
Szótlanul, nagy fák között.
Ha egy szó is elhagyja a szánk,
Végünk. Oka: gránátszilánk.
Csillog a holdtalan éjszakában
Ezer szurony fémes kékje;
Várunk, várunk az öldöklésre.
/2013.04.24/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése